...........

Elsősorban kelenföldi vagyok

 -interjú Schneller Domonkossal, Kelenföld képviselőjével-

„Ciklus végén számot kell adni az ígéretekkel, és az önkormányzat vagyonával egyaránt."

- Képviselő úr, hogyan jellemezné az elmúlt négy évet, ha néhány mondatban kellene összefoglalni a 2002 és 2006 közötti ciklusban a polgármesteri vezetés teljesítményét?

- Azt hiszem, ha egy szóval kellene válaszolnom, akkor talán a „kirakatpolitika" kifejezéssel lehetne a legtalálóbban jellemezni Molnár Gyula működését.

 - Azaz hogy?

- Arra gondolok, hogy a tettek helyett inkább a szavak kerültek előtérbe az elmúlt években. Ha ugyanis a polgármester átadott egy új írásvetítő gépet egy iskolában, vagy odaállt akár csak egy négyzetméter befoltozott kátyú mellé, akkor rögtön ünnepséget tartott, emléklapot osztogatott, és fél oldalas dicshimnusz jelent meg az Újbuda újságban, hogy „szeretett polgármesterünk milyen jóságos az ő népéhez". Közben pedig csak tette a dolgát.

- De miért akkora baj ez?

- Az ünnepekkel nincs baj. Az viszont már probléma, ha a kritikus hangoknak nincs tere, ha az ellentétes vélemények nem jelenhetnek meg az újságban. A polgármester ugyanis rendszeresen cenzúrázza az Újbuda újságot, valahányszor számára kényes kérdésről próbál meg a lap hírt adni. Erről vizsgálóbizottság is alakult. Egyébként hallott Ön valaha is erről a bizottságról?

 - Nem.

 - Na látja. És mit gondol, miért nem? Azért nem hallott róla, mert a sajtó „kézivezérlésének" ténye nem illik bele a polgármesterről kialakított imázsba. Márpedig erre az imázsra igencsak sok pénzt költöttek az elmúlt négy évben. Évente 180 millió forintot. Ez megegyezik 200 nyugdíjas egy teljes évi nyugdíjával, vagy 1000 egyetemista fél éves tandíjával. Vagy gondolja csak el, hányszor fel lehetett volna újítani mondjuk a Bikás Parkot abból a pénzből, amit Molnár Gyula színes kiadványaira, illetve a nagyszabású rendezvényekre elköltöttek - az adófizetők, tehát a mi pénzünkből.

 - Pedig Molnár Gyula azt állítja, hogy ő takarékosan, a kerület vagyonának megóvását szem előtt tartva kormányzott...

- Hogyne. Mégis miniszteri szintű szolgálati autót vásárolt magának - 11 millióért, miközben egy átlagos kerületi polgármester 4 és 6 millió közötti autóval közlekedik. Vagy vegyük például azt a plazmatévét, amely a dolgozószobájában gombnyomásra ereszkedik le - potom   1,8 millióért. Minek?

 - Önt úgy ismerhette meg a kerületi közélet iránt érdeklődő, mint aki az elmúlt ciklusban a polgármesteri vezetés legkeményebb bírálója volt. Mégis, ha egy mondatba össze kellene foglalni, akkor mit érzett az elmúlt négy év legnagyobb problémájának?

 - A hitelesség hiányát, illetve a folyamatos, kritikátlan „öntömjénezést". A kettő persze egymásból fakad.

 - Egy kicsit bővebben?

- Ha egy évben a városrész költségvetési egyensúlya megbillen, az probléma. Ám ennél sokkal nagyobb gond az, ha a polgármester eközben közpénzen fizetett tollnokok hada segítségével próbálja átverni a kerület lakóit, és azt sulykolja nap mint nap, hogy a költségvetés egyensúlyban van. Márpedig az elmúlt négy év mindenekelőtt erről a szemfényvesztésről szólt. A hazudozás vezetett oda, ahol most az ország tart. Molnár Gyula azonban szemmel láthatólag mégsem tanul Gyurcsány Ferenc példájából.

- Az ellenzék mintha túl gyakran vádolná a kerület vezetését azzal, hogy elherdálják a közvagyont. Konkrét példát azonban ritkán hallunk. Miért kell örökké vádaskodni?

- Ez nem vádaskodás, hanem az igazság. Csak éppen a polgármester nem hagyja, hogy tudomást szerezzenek róla az emberek.

- Azért ezt alá is kellene támasztani valamivel...

- Jó, akkor nézzünk egy konkrét példát. Molnár Gyula 2004- ben elhatározta, hogy az utolsó értékes üzlethelyiségeket is eladja a kerületben. Biztos ami biztos. Kiválasztottak hát egy „szerencsés" vevőt, aki mélyen áron alul, 57,8 millió forintért megvehette a kerület egyik legjobb elhelyezkedésű üzlethelyiségét, a körtéri „Azúr" üzlethelyiséget, melynek helyén azóta már könyvesbolt van. A 219 négyzetméteres, kiváló fekvésű helyiséget egy jobb fekvésű panel lakás áráért, 263 ezer forintos négyzetméteráron adták el.

- De azért biztos gyarapították is a kerület ingatlanvagyonát.

- Valóban. Néhány hónappal ezután ugyanis hirtelen behoztak, majd rövid vitát követően megszavaztak a szocialisták és a szabad demokraták egy ingatlanvásárlást. Ez úgy nézett ki, hogy a volt „HUMANIC" üzlethelyiséget vette meg az önkormányzat a „HADIK" kávéház feltámasztása céljából. Ezért a helyiségért 270 millió forintot adtak ki az adófizetők pénzéből. Ki lehet számolni: ez azt jelenti, hogy 418 ezer forintot fizetett az önkormányzat egy négyzetméterért. Ez másfélszer annyi, mint amennyit az „AZÚR" helyiségért kaptunk. Az MSZP-SZDSZ ezt vagyongazdálkodásnak nevezi. A büntető törvénykönyv pedig hűtlen kezelésnek.

- Kemény szavak.

- Nem célom, hogy „odamondogassak" az ellenfélnek. Viszont az embereknek szerintem joguk van tisztán látni azt, mi is folyik valójában a hátuk mögött.
Ezt a gyakorlatot, amelyet a népnyelv egyszerűen csak „mutyizásnak" nevez amúgy a független Állami Számvevőszék is bírálta, amikor a 2005-ben végzett vizsgálata során úgy fogalmazott: „... a kivételek között lehetővé tették a pályáztatás mellőzését a 100 millió Ft- ot meg nem haladó értékesítés esetén..." Ez beleütközik a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvény rendelkezéseibe, ám a polgármestert láthatólag nem igazán zavarta. Pedig: „ A pályáztatás nélküli értékesítés jogának biztosítása nem segíti a köztulajdonnal való gazdálkodás nyilvánosságát és átláthatóságát." - jegyzi meg a Számvevőszék a jelentés 42. oldalán.

- Ugyanakkor azért azt is látni kell, hogy sok minden megvalósult a kerületben az elmúlt években. Molnár Gyula kampány-kiadványában egyenesen úgy fogalmaz: „Amit megígértünk, azt teljesítettük is."

- Valóban. Épp csak a tények hiányoznak az állítás mögül. Vegyünk hát sorra néhány ígéretet. A már említett Hadik kávéház megnyitóját 2005 novemberére ígérte. Azt is megígérte egy interjúban, hogy az egész Bartók Béla úti épületet felújíttatja az önkormányzat. Ehhez képest még ma is „HUMANIC" feliratú szőnyeg borítja a padlót. Vagy lapozzunk csak bele az „Újbuda" 2004. január 21-i számába! Ebben Gazdagrétre uszodát, Albertfalvára jégcsarnokot ígért. Vajon van- e a kerületben bárki, aki akár csak a terveit látta ezeknek a légváraknak? Szóval akkor mit is teljesítettek?

- Ön szerint tehát csupa rossz, negatív dologról szólt az elmúlt négy év?

- Nem, erről szó sincs. El kell ismerni: jó dolgok is történtek az elmúlt években. Örülök például, hogy felújították a Fehérvári úti rendelőintézetet. Annak ellenére mondom ezt, hogy tudom, amit a kerületből kevesen: a beruházás hogy-hogy nem „megcsúszott". Részben az átadás mintegy fél évvel. Részben azonban előkerült valahonnan egy több mint 150 millió forintos többletkiadás, amelynek megfizetését a Képviselő-testület baloldali többsége szó nélkül megszavazta. Úgy látszik, az adófizetők pénze számukra nem drága. Mint ahogy a Polgármesteri Hivatal luxus-szárnyának építésekor is hidegvérrel szavaztak meg az átadás előtt 297 millió forint többlet-kiadást.

-Ezek azért a kerület költségvetéséhez képest nem olyan nagy összegek...

-Valóban? A kettőből együtt a Bikás Parkból Közép-Európa egyik legszínvonalasabb közparkját lehetne kialakítani sétányokkal, szökőkutakkal és még csak el sem kellene zárni az ingyenes használat elől. Sajnos a jelenlegi vezetés e helyett inkább azt választotta, hogy igen előnytelenül szerződött a park egy részét „rendbehozó" vállalkozóval, aki két kosárlabda palánk felújításáért cserébe sportkert céljára lekeríthetett egy - nem is kicsi - darabot a parkból, hogy ott az épület elkészültét követően belépőt szedhessen a környék lakóitól. Én ezt ellenzem. Ha pedig - reményeink szerint - Fideszes töbség lesz a Képviselő-testületben, akkor minden jogilag lehetséges lépést el fogunk követni, hogy visszaállítsuk az ingyenes használatot. A parkokat ugyanis szerintem az önkormányzatnak kell felújítani, rendben tartani.

- Az eddigiek alapján azt hiszem joggal merül föl a kérdés: Ön mit csinálna másként a kerület jelenlegi, szocialista-szabaddemokrata vezetése helyében?

 - Mindenekelőtt nem ígérgetnék ennyit. Meggyőződésem, hogy csak olyat szabad ígérni, amit az ember képes is végigvinni, még ha ezek látszólag csupán apróbb dolgok. Senkinek nem ígérem például, hogy vissza tudom adni, amit most a kormány a Gyurcsány-csomaggal elvesz. Ez ugyanis hazugság lenne. Ezen kívül nem kell mindig a „szuper", „giga" és „mega" szavakat használni. Egyszerűen csak néhány padot és egy homokozót kell építeni a szomszédos parkba. Nem kerül milliárdokba.

 - Végül, bár tudom, hogy nem minden politikus szereti, mégis néhány mondatban hadd kérdezzem a magánéletéről.

- Valóban, bár akinek nincs titkolnivalója, azt ez nem érinti kínosan. Születésem óta, azaz 29 éve a XI. kerületben élek, a legtöbb városrészhez fűződik egy-két emlékem. A kerület számos pontján otthon érzem magam, ha választanom kellene, mégis azt mondanám: mindenekelőtt kelenföldi vagyok. Kelenföldön születtem, majd szüleimmel Lágymányoson éltünk több, mit két évtizden keresztül. Néhány éve ismét Kelenföldön élek, két hónapja immár házas emberként egy másfél szobás lakásban, feleségemmel együtt.

 - Köszönöm hogy rendelkezésünkre állt.

 - Én is köszönöm.

 -  reményik -